Csesznák András: Borika megbetegszik

Borika csak turkál, nem eszik vacsorát,
Nyöszörög a széken, tekergeti magát.
– Aranyom, életem, mi történt veled?

Piros a kis arca, tüzel a homloka,
Nem csoda, hogy nyűgös, megvan a jó oka.
– Jaj, édes istenem, Borika beteg.

Lássuk a hőmérőt, komoly lázat mutat.
Anyu a fiókban gyógyszer után kutat.
– Kicsim ezt most vízzel szépen beveszed!

Doktor bácsi megjön, hóna alatt táska,
Kezében spatula. – Ne félj tőlem, lányka!
Nyisd ki a kis szádat, nyújtsd ki nyelvedet!

– Nagyon ügyes voltál, sóhajts még egy párat!
Hamar véget ér az orvosi vizsgálat.
– Oviba egy hétig biztos nem mehet.

– Doktor bácsi, kérlek, a babám is nézd meg!
Félek, hogy elkapta ezt a betegséget.
Érzem, a homloka mennyire meleg.

Mosolyog a doktor: – Jól van, kis virágom,
Hogyha már itt vagyok, őt is megvizsgálom.
Nosza, te kis baba, sóhajts mélyeket!

– Szerencsére nincs baj, tiszta a tüdeje,
Ha már nem fertőzöl, megint játszhatsz vele.
Addig jobb, ha külön ágyba fekteted.

Bori szeme könnyes: – Nincsen más megoldás?
– Hogyne lenne drága, van rá védőoltás.
Beadom most neki, és nem lesz beteg.

Elővesz a doktor egy apró fiolát.
Borika megrémül: – Megszúrnád a babát?
Ilyen fájós dolgot nem engedhetek.

– Meddig kell, hogy tőlem külön legyen szegény?
Doktor bácsi töpreng: – Nem túl nagy a veszély,
Csak azt várjátok meg, amíg elmegyek.

Lapibaba oviba megy

Kicsi szoba mélyén, tarka lepkés ágyban,
pihe-puha párnán alszik Borika.
Anyu meleg keze cirógatja lágyan:
-Kelj fel, gyöngyvirágom, megyünk oviba!

Olyan jó az ágyban, visszahúz az álom.
Durcás-morcos hangon felel Borika:
-Nem fogok felkelni, az ovit utálom!
Menjen el helyettem a Lapibaba!

Anyu csak mosolyog: – Jól van, édes kincsem!
Örülni fog Lapi, nem ez a hiba.
Hanem rajtad kívül más mamája nincsen,
neked kell elvinned őt az oviba.

Elindulnak hárman, középen a baba,
Plüss kezeit fogja Anyu, s Borika.
„Mi legyen a jele?” – erről megy a vita.
Tulipán vagy málna, netán katica?

Az ovihoz érnek, nagy a zsivaj, lárma.
Óvónéni, gyere! – rikolt Borika.
Zsuzsa néni jön már. – No, mi a baj, drága?
Ugye nem veled van megint galiba?

Magyaráz a kislány, pörög a kis nyelve.
-Én ma nem maradok, csak ez a baba.
Lapinak becézzük, torta a kedvence,
ne mosdasd, mert elázik a szivacsa.

-Milyen bájos baba! Jó helye lesz nálunk.
Zsuzsa néni nevet, ez olyan fura!
-De te miért nem jössz? Már annyira vártunk!
Különleges nap a mai, Borika!

Bábosok érkeznek, hiszen említettem.
Szép előadás lesz, Varázsfuvola.
Anyu menni készül, keze a kilincsen.
-Gyere kicsi lányom, sietünk haza.

-Anyu, várj egy percet, nem jó ez így mégse!
Legörbülő szájjal mondja Borika.
-Ez az első napja, attól tartok félne.
Tudod, milyen gyáva a Lapibaba.

Nem hagyom egyedül, inkább itt maradok.
Anyu, ne haragudj, nem megyek haza.
-Dehogy – felel Anyu. – Maradj, ha gondolod.
Délután majd jövök, jó légy, Borika.

Szaladnak az órák, zár az ovi mára.
Otthon az asztalnál mesél Borika.
Dől belőle a szó, be nem áll a szája.
Nem érdekli őt a finom vacsora.

-Képzeld, a darabban Lapi is szerepelt!
Megette a sárkány, de nem lett baja.
Nagyon jó baba volt, csak néha feleselt.
Holnap is eljönne velem oviba.

– Jól van kicsi lányom, de most mars a kádba!
Fürdés, fekvés, közel már az éjszaka!
– Ne még, hadd meséljek! – könyörög a lányka.
– Apu nem is tudja, most ért csak haza.

Kicsi szoba mélyén, bebújva az ágyba,
tarka lepkék között alszik Borika.
Pihe-puha párnán, karjaiba zárva
szunnyad jó pajtása, a Lapibaba.