Mesesarok Kiadó
  • Mesesarokról
  • Kincsestár
  • Tarisznya
  • Könyvesbolt
    • Rendelés menete
    • Könyvek
    • Fiókom
    • Pénztár
    • Kosár
  • Könyvet az óvodáknak
  • Mások mondták rólunk

Tag Archives: Gyerekek

Nyomoz a Mikulás

Mesecsoportok: Karácsonyi és Mikulás mesék, Legújabb mesénk .

Már hajnalodott, mire a Mikulás az utolsó címre is kikézbesítette a csomagot. Fáradtan, de elégedetten dőlt hátra az öreg járgány puha szőrmével bevont ülésén. Már évek óta nem volt hó december elején, egy repülő autóval járta a világot, miközben a csodaszán a fészerben rozsdásodott.

A Mikulás lehunyta a szemét, és elképzelte, hogy hazaröppen, illatos hársfateát főz, a lábát pedig beáztatja egy lavórnyi forró vízbe. Ám ekkor az ülése alatt megcsörrent a telefon. Ne olyan kis apró, modern, csilivili készüléket képzeljetek el! A Mikulás egy jókora fadobozt húzott elő az ülés alól, amiből kunkori vezetékek álltak ki, azok végén pedig réztölcsérek himbálództak. A Mikulás az egyik tölcsért a füléhez, a másikat a szájához illesztette, és így dörmögött némileg elváltoztatott hangon:

– Tessék, itt Nikolausz Polárovics beszél!

Soha nem árulta el, hogy ő a Mikulás, amíg ki nem puhatolta, ki van a vonal túlsó végén.

– Szia, Miki! Ugye nem feledkeztél meg rólam? – jött egy vékony, cincogó hang a másik tölcsérből.

– Bocsánat, kivel beszélek? – kérdezte óvatosan a Mikulás.

– Hát én vagyok az, Lotti, a Pipacs utcából! Felébredtem, és üres a csizmám az ablakban. És mindjárt reggel lesz! Ugye, jössz még?

A Mikulás egy pillanatra eltöprengett, lehetséges-e, hogy Lottiék házát kifelejtette, amikor végigsuhant a vastelepi utcákon.

– Hiszen te voltál szinte az első, akinél ma éjszaka jártam! Emlékszem a kis rózsaszín lakkcsizmádra, fehér hópelyhek díszítik. Igazán szép csomagot tettem bele, úgyhogy…

– De hát üres! – fakadt ki Lotti a távolban. – Megfordítottam, ráztam is, nincs benne semmi!

– Az lehetetlen! – horkant fel a Mikulás. – Várj türelmesen, egy perc múlva ott leszek!

Pontosan egy percre volt szüksége, hogy a Mindentudó Noteszből kikeresse Lotti nevét, s varázspálcája hegyével megérintse azt. Egy szempillantás múlva már ott volt Lottiék ablaka alatt. Az ablak nyitva volt, a kislány pizsamában ült a párkányon, és kifelé lógatta a lábait.

– Mars be, de gyorsan, még megfázol! – szólt rá dörgedelmesen a Mikulás.

– Az jó lenne, akkor nem kéne iskolába mennem – felelte Lotti.

– Ha nem fogadsz szót, már itt se vagyok!

Lotti durcásan bemászott az ablakból, bebújt az ágyba, és a fejére húzta a paplant.

– Így már jó lesz? – kérdezte a paplan alól.

– Abszolút – felelte a Mikulás.

Örült, hogy a kislány nem lábatlankodik körülötte, amíg terepszemlét tart. Előhúzott a csomagtartóból egy lámpást, meggyújtotta, és körbejárta a kertet.

– Nyomokat látok, kisgyerek lábnyomokat – jelentette ki rövid vizsgálódás után.

– Nem én voltam. Nem jártam a kertben – mondta Lotti.

– Mindjárt gondoltam. Valaki elrejtőzött az almafa mögött. Kileste, amikor az ajándékot hoztam neked, idelopakodott, és elcsente a csizmádból. Csak így történhetett.

– Nahát! Ki lehetett az? – kérdezte felháborodottan a kislány.

– Pofonegyszerű! Jó nagy sár van a kertben, ezért látszanak a nyomok is. A sár biztosan ráragadt a tolvaj cipőjére. Nézzük csak, ki az, aki nem kapott ajándékot, mert sáros volt a csizmája?

A Mikulás kezében pörögtek a Mindentudó Notesz lapjai.

– Hopp, itt is van! A kis tüskehajú Kázmér, abból a túloldali magas házból. Ott, ni! Csöpögött a csizmájáról a sár. Ez úgy feldühített, hogy nem hagytam ott egy fél szaloncukrot sem. Szerintem ő volt a tettes!

– Úgy tudtam! – dühöngött Lotti, és kipattant az ágyból, fel-alá járkált a szobában. – Mindig kitalál valamit, hogy gonoszkodjon velem! A múltkor megette az uzsonnámat, nemrég meg eltörte a ceruzámat!

– Látom, jól ismered.

– Persze, az előttem lévő padban ül. Egyszer egy marék cserebogarat rakott a tornazsákomba.

– Igen, ez mind fel van írva a noteszembe – bólogatott a Mikulás. – De úgy tudom, te sem voltál kisangyal.

A Mikulás visszalapozott kettőt, és sorolni kezdte.

– Eldugtad a kesztyűjét a vécétartályba, rajzszöget raktál a székére, rossz választ súgtál neki dolgozatíráskor.

– Az nem direkt volt! – ellenkezett Lotti.

– Érdekes, a te dolgozatod ötös lett – dünnyögte a Mikulás.

– Na jóóó…, de akkor is! Ő kezdte az egészet! És ellopni a mikuláscsomagomat, azt csak úgy lehet?

– Hát bizony, ez tényleg csúnya dolog. Még szerencse, hogy az övé megmaradt, így azt most neked adhatom.

A Mikulás kotorászott a zsákjában, aztán előhúzott egy duci piros csomagot, amiből kis arany ágacskák meredeztek fölfelé.

– De hisz ebben virgács is van! – méltatlankodott Lotti.

– A tiédben is volt. Pont ennyi, mint ebben.

A kislány ezen egészen elszontyolodott, el sem akarta venni a csomagot.

– Azt mondod, nem vagyok jobb Kázmérnál?

– Hát, az idei rosszaság listátok egyforma hosszú. De tehetsz felőle, hogy jövőre másképp legyen.

A Mikulás egy tábla csokoládét halászott elő a zsákjából.

– Ez is az enyém? – csillant fel Lotti szeme.

– Egy feltétellel. Áruld el, honnan tudtad meg a telefonszámomat!

Lotti kuncogott.

– Jaj, hát azt mindenki tudja! Fenn van a fészen hetek óta.

– A fészen? – vonta föl a szemöldökét a Mikulás. – Most már értem.

Nem akarta elárulni, hogy fogalma sincs, mi az a ’fész’.

„Majd otthon megkérdem a manókat” – gondolta, és átnyújtotta Lottinak a csokoládét.

– Tessék, de tudd, hogy ez egy különleges barátságcsoki. Ha tényleg rendes kislány vagy, akkor nem egyedül habzsolod be, hanem elviszed a suliba, és megfelezed Kázmérral.

– Na, azt már nem! – duzzogott Lotti.

– Meglásd, mire elmajszoljátok a csokit, kibékültök egymással.

– Ez nem igazság! Ellopta az ajándékom, és még adjam neki a csokim felét is! Hát nem jár neki ezért semmi büntetés?

– Az nem a te dolgod, arról én majd gondoskodom – mondta mosolyogva a Mikulás, és pálcája hegyével megérintette Kázmér nevét a Mindentudó Noteszben.

Kázmér jó mélyen alhatott, mert a Mikulásnak háromszor is kopogtatnia kellett, mire a kisfiú odabotorkált, és résnyire nyitotta az ablakot.

– Hát te? – tátotta el a száját Kázmér. – Azt hittem, már jártál itt.

– Visszajöttem. Gondoltam, időközben kisuvickoltad a csizmádat. De úgy látom, tévedtem.

Az ablakpárkányon, egy sártócsa közepén ott állt a felismerhetetlen színű csizma.

– Ja, szóval ezért nem kaptam semmit? – kapott a fejéhez Kázmér. – De ez nem úgy sáros ám, ahogy gondolod, ez teljesen megmagyarázható!

– Mondj egy értelmes indokot erre a sártengerre, és tiéd lehet az ajándék – felelte a Mikulás.

– Izé, szóval úgy volt, hogy este már nagyon vártalak, és kipucoltam én, igen, a csizmám, de aztán felvettem, és kimentem a ház elé, hogy megnézzem, jössz-e már. És akkor…, volt ott egy kóbor kutya a konténerben, amibe bemászott, és … nem tudott kijönni, és úgy vonyított, hogy nagyon…

– Rövidebben, ha lehet, rögvest megvirrad – vágott Kázmér szavába a Mikulás.

– Szóval ki akartam szabadítani a kutyát, de akkora nagy sár van a konténer mellett, és én a sötétben beleléptem. Sokszor.

– Végül is, ez dicséretes – dörmögte a Mikulás. – Segíteni akartál egy bajba jutott állaton. Nagyon szép dolog. Nem bánom, legyen a tiéd ez az ajándék.

Kihúzott a zsák aljából egy formás csomagot, és nyújtotta Kázmér felé. Ám a következő pillanatban már vissza is kapta a kezét.

– Hohó! De buta vagyok, majdnem nagy bajt csináltam! Hiszen ez egy lánycsomag!

– Hogyhogy lánycsomag? – kérdezte gyanakodva Kázmér.

– Nem látod? Rózsaszín cukorkák vannak benne. Neked fiúcsomag jár, kék cukorkákkal.

Kázmér megvonta a vállát.

– Piros a zacskó, nem is látni a cukorkák színét. Én szeretem a rózsaszínt is!

– Nem úgy van az! – csattant fel a Mikulás. – Az idén új fejlesztésű varázscukrot tettem a csomagokba. A fiúknak kéket, a lányoknak rózsaszínt. Nem ehetnek egymáséból, mert az nagy bajt okoz.

Kázmér elsápadt, fehér lett, mint a tejbegríz.

– Miféle bajról beszélsz?

– Ha megkóstolod a lánycukrot, tele leszel pattanásokkal, és szörnyen csikarni fog a hasad. Azért találtam ki ezt, nehogy a haszontalan fiúk elszedjék a védtelen lányok cukorkáit. És persze fordítva se.

A Mikulás tovább kotorászott a zsákban, közben fél szemmel Kázmért figyelte. A kisfiú leroskadt az ágy szélére, és összegörnyedt.

– Jól vagy? – kérdezte a Mikulás.

– Nem – nyögte Kázmér. – Jaj, nagyon fáj a hasam!

– Ez fura! Hiszen neked húgod, vagy nővéred sincs. Ugye nem kaptál senkitől rózsaszín cukrot?

– Nem, nem, jaj nekem! – nyögdécselt Kázmér. – Nincs rá orvosság?

– Éppenséggel lenne, de neked biztosan más bajod lehet. Talán túl sokat vacsoráztál.

A Mikulás fürkésző tekintettel mérte végig Kázmért.

– Habár, most már látom, teli van az arcod pattanásokkal. Szóval, mégiscsak megdézsmáltad a lányoknak való cukrot?

-Igeeen – vallotta be a kisfiú. – Van neked olyan orvosságod?

A Mikulás elővett a zsebéből egy zöld drazsét.

– Igen. Ezt kell összerágnod, és lenyelned. Nagyon keserű, az igaz, de mindig használ.

Olyan magasan tartotta a kezét, hogy Kázmér nem érhette el, hiába ágaskodott.

– Naa, miért nem adod már oda?

– Előbb mondd meg, kitől szerezted a cukorkákat!

Mit volt mit tenni, Kázmér töredelmesen mindent bevallott. A Mikulás elkomorodva csóválta meg a fejét, de ahogy ígérte, a kisfiú tenyerébe nyomta a drazsét. Kázmér óvatosan a szájába vette, kicsit szopogatta, aztán fancsali képpel összerágta.

– Jobb már? – kérdezte a Mikulás.

– Sokkal – felelte megkönnyebbülten Kázmér. Aztán szomorkodva hozzátette:

– Akkor, gondolom, mégsem kapom meg az ajándékomat. Én sem adnék magamnak.

– Bizony, nem érdemled meg – bólogatott a Mikulás. – Meg a tiédet már amúgy is odaadtam Lottinak.

– Lottinak? – rémüldözött Kázmér. – Hiszen abban fiúcukorka van!

– Na és? Ugyanolyan mindegyiknek az íze, csak más színezéket kevertem hozzá.

– De a hascsikarás! És a pattanások!

A Mikulás nem válaszolt, csak huncutul mosolygott.

– Becsaptál! – szólt döbbenten Kázmér. – Nem is okoz semmi bajt, ugye?

– Még szép. Hogy hihettél el ekkora butaságot?

– És akkor mi volt az a zöld izé?

– Vastabletta. Ilyenkor mindig van pár a zsebemben. Néha bekapok egyet, ha nagyon elfáradok. Ne félj, nem lesz tőle semmi bajod!

Odakinn egyre világosabb lett, az utcai lámpákat is leoltották már.

– Mennem kell – szedelődzködött a Mikulás. – Remélem, ez jó lecke volt a számodra! De, hogy ne váljunk el haraggal, valamit mégiscsak kapsz tőlem ajándékba.

Kázmér elkerekedett szemmel nézte, ahogy a Mikulás egy ezüstösen csillogó, nagy tábla csokoládét vesz elő a zsákjából.

***

Délután a kisfiú odalépett Lottihoz a napköziben, és azt mondta.

– Van egy csokim, megesszük együtt?

– Jó – felelte a kislány. – De nekem is van egy egész. Felezzük el azt is!

– A tiéd honnan van? – kérdezte Kázmér.

– Nekem a Miki hozta. És neked?

– Én… csak… kaptam valakitől.

– Persze, igazából én is – bólintott Lotti.

Leültek, és szép rendesen elfelezték a csokikat. Tényleg különleges csokoládék voltak ezek! Mire az egyiket megették, már el is felejtették, hogy valaha ellenségek voltak. Mire pedig a másik tábla utolsó darabkáját is befalták, a lehető legjobb barátok lettek.

Hozzászólás írása .
Aranykulcsocskák: Ajándék, Gyerekek, Mikulás, tél, Télapó .

Könyvesbolt

  • Könyvek
  • Rendelés menete
  • Fiókom
  • Pénztár
  • Kosár

Mesecsoportok

  • Anyák napjára (3)
  • Holdköves gyűrű (8)
  • Karácsonyi és Mikulás mesék (2)
  • Kard és szerelem (5)
  • Lapibabás mesék (3)
  • Legújabb mesénk (5)
  • Mesélő képek / versek / (3)
  • Népmesék nyomában (3)
  • Piperke hercegnő meséi (3)
  • Tündéres mesék (11)
  • Vendég írók meséi (1)
  • Versek-természet (2)
  • Verses mesék (1)

Oldalaink

  • Mesesarokról
  • Kincsestár
  • Mesék
    • Lapibabás mesék
    • Legújabb mesénk
    • Mesélő képek / versek /
  • Tarisznya /letölthető dokumentumok/
  • Mások mondták rólunk

Aranykulcsocskák

Ajándék Anyák napja Borika csata furfang Gyerekek Gyűrű Hal herceg hercegnő Holdköves gyűrű karácsony Kerékpár Kincses ládika királyfi királylány Lapi Lapibaba Lapifalva Mikulás napraforgó Piperke szegény ember Szellem Szerelem tavasz természet tél Télapó Tündér vers Virág ördög

Elérhetőségek

Mesesarok Kiadó
2000 Szentendre
Deli Antal utca 48/3

Telefon:
06-30-530-8156
06-26-319-121
e-mail:
mesesarok2015@gmail.com

CyberChimps WordPress Themes

© Mesesarok Kiadó