Csesznák András: Napraforgók
Tündököl az aranyszínű tábla,
Tengerként ring százezer virága.
Tányérsereg, katonásan állva,
Mindegyik a kelő napot várja.
Égi tányér rendes útját járja,
Nevet sok-sok földi képmására.
Nézem őket figyelmesen, hátha
Meglátom, mint fordulnak utána.
Mert forognak, így mondja a fáma.
Így születtek erre a világra.
Lesem őket, ámde mindhiába,
Meg sem moccan egész nap a tábla.
Nem igaz a virágok csodája,
Nem fordulnak sem napra, sem másra.
Mért néznének tűzbe, elmúlásba?
Az életet mind keletről várja.