Az én anyukám

Amikor leszáll házunkra az éj,
S a csillagszemek felgyúlnak az égen,
Kicsi is, nagy is nyugovóra tér,
Csak Anyu dolgozik még serényen.

-Anyu! Fáradt vagy, pihenned kéne,
Hagyd holnapra a teendők sorát!
Szemed sem vágyik a gyenge fényre,
Anyu, ma este ne dolgozz tovább!

Így szólok hozzá, s ő rám tekint.
Mosolyog, fejét ingatja lassan.
Szeme sugárzik, karjával legyint,
s felel nekem csendesen, halkan.

– Aludni ilyenkor hogy is mehetnék?
Kaptatok vacsorát, kishúgod ágyban.
A munka sok, az idő gyerek még!
Haladnom kell a varrással, vasalással.

Holnap majd lefekszem korábban –
Ígéri, s megy, választ sem várva.
Ám odaát a hátsó kisszobában
Másnap is hajnalig pislákol a lámpa.

Csesznák András, 1981. május 3.